Megrendülve, mély fájdalommal búcsúzunk szeretett és tisztelt Kollégánktól, Nagyné Oláh Ágnes pedagógustól, aki életének 64. esztendejében, 2024. február 2-án tragikus hirtelenséggel hunyt el.

Ágika  – ahogy mindannyian neveztük –  a tanári diploma megszerzésétől az utolsó pillanatig pedagógusként dolgozott. Kemecsén töltött gyermekkora után Kisvárdán majd Nyíregyházán tanult. Férje révén az ország több iskolájában szerzett tanítási gyakorlatot, majd 2000-től a Zeleméry László Általános Iskola nevelőtestületének oszlopos tagjává vált. Megbízható, segítőkész kolléga volt, akinek mindig volt egy kedves szava, mosolya mindenkihez. Munkáját mindvégig lelkiismeretes pontossággal, nagy szakértelemmel végezte, soha nem hiányzott, sem betegség, sem egyéb ok miatt.

Személyisége nyugalmat, kiegyensúlyozottságot tükrözött, mellyel pozitívan hatott környezetére, példaként szolgált mindannyiónknak. Csendesen, halk szóval oktatott, nagy szeretettel, a magyar nyelv és irodalom, a történelem és a választott hivatása iránti nagy-nagy alázattal. Generációkat tanított: szülőt majd gyermekét, osztályfőnökként számos osztályt kísért egészen a ballagásig. Lelkiismeretes gondossággal szervezte az iskolai helyesíró, szépolvasó versenyeket, szívből örült tanítványai sikereinek. Ragaszkodott a hagyományos értékekhez, így különösen a kézíráshoz. Gyöngybetűvel megírt jegyzeteiből diákok százai tanultak az évek alatt. Jellegzetes hanghordozása, csodálatos, szép magyar beszéde még élményszerűbbé tette tanítási óráit.

Hitt a kimondott szó erejében, az emberi jóságban; békés, nyugodt alaptermészetével, higgadtságával kisimított számtalan nézeteltérést. Szépérzékével, kifinomultságával példa volt. Szavak nélkül is nevelt.

Emlékét örökre megőrizzük.